Óriás tintahal felvétele a tenger mélyéről
A közelmúltban egy különleges esemény zajlott a déli óceánban, amely újabb fényt derített a tengerek rejtett világára. Az Essexi Egyetem tudósai először rögzítettek felvételeket a kolosszális tintahal természetes élőhelyén, ezáltal egy mérföldkőhöz érkezett a tudomány. Az esemény nem csupán a tintahal felfedezésének centenáriuma miatt különleges, hanem azért is, mert a felvétel egy 30 centiméter hosszú, fiatal példányt mutatott be, amely 600 méteres mélységben úszkált a Dél-Sandwich-szigetek közelében, az Atlanti-óceánban.
A Schmidt Ocean Institute Falkor (too) nevű hajójának legénysége egy távirányítású járművet használt a tintahal megfigyelésére, amely a csapat tudományos vezetője, Dr. Michelle Taylor irányítása alatt készült. Taylor elmondta, hogy a csapat kezdetben nem volt biztos abban, hogy pontosan mit is filmeznek, de a tintahal szépsége és szokatlan megjelenése miatt úgy döntöttek, hogy rögzítik a pillanatot. Az általuk készített felvételt később Dr. Kat Bolstad validálta, aki hangsúlyozta, hogy a korábbi tintahal találkozások többsége csupán a bálnák és tengeri madarak gyomrában fellelt maradványok formájában történt. Bolstad elmondása szerint izgalmas látni az első in situ felvételeket egy fiatal kolosszális tintahalról és elgondolkodtató, hogy ezek az állatok nem is sejtik, hogy az emberek léteznek.
A kolosszális tintahal életciklusa még mindig rejtély, hiszen keveset tudunk arról, hogy a fiatal példányok miként fejlődnek. A fiatalok átlátszó megjelenésüket elveszítik, ahogy nőnek, és a felnőtt példányok karjainak közepén található horgok is a fajt jellemző megkülönböztető jegyek közé tartoznak. A felnőtt tintahalakat korábban már filmezték, de soha nem látták őket élve, mélyebb vízben. A Természettudományi Múzeum szakértői megjegyezték, hogy nehéz megbecsülni a kolosszális tintahal globális populációját, mivel a megfigyelések hiánya miatt ezek az óriási ízeltlábúak sokáig a legenda és a valóság határvonalán egyensúlyoztak.
A tudósok számára az is figyelemre méltó, hogy januárban először sikerült felvételt készíteniük egy gleccserszáraz tintahalról is. Dr. Jyotika Virmani, a Schmidt Ocean Institute ügyvezető igazgatója azt mondta, hogy két különböző tintahal felfedezése egymás után rendkívüli és tükrözi, mennyire keveset tudunk a déli óceán lenyűgöző lakóiról. Virmani kiemelte, hogy ezek a felejthetetlen pillanatok emlékeztetnek arra, hogy az óceán tele van megoldásra váró rejtélyekkel.
A tudományos közösség számára a kolosszális tintahal felfedezése újabb lépést jelent a tengeri ökoszisztémák megértésében, különösen a brit partvidéken, ahol a tengeri madarak számára létfontosságú táplálékforrásokat, mint például a homokhalakat is meg kell óvni. Az Essexi Egyetem célja, hogy élen járjon a mesterséges intelligencia forradalmában, miközben a tengeri környezet védelmére irányuló projekteket is támogat. Az ilyen kezdeményezések nemcsak a kutatás előmozdítását szolgálják, hanem a tengeri élővilág védelmét is, amely rendkívül fontos a fenntartható jövő érdekében. Ahogy a tudomány folytatódik, úgy a tudósok remélik, hogy még több rejtett csodát fognak felfedezni a tengerek mélyén.
Ezeket is érdemes megnézni
A kameratechnológia, ami új dimenzióba emeli az ifjúsági sorozatokat
A bank csökkenti a kamatokat, további mérséklések várhatóak
