Lesz-e ez a nő az első brit, aki a Holdon jár?

Rosemary Coogan egy csapat körülvett embere között áll, akik éppen a űrruhájába öltöztetik. A folyamat körülbelül 45 percet vesz igénybe, amíg minden felszerelést felhúznak rá, majd gondosan leeresztenek egy sisakot a fejére. A brit űrhajós élete eddigi legnagyobb kihívásával néz szembe: el kell végeznie egy tesztet, hogy felmérje, készen áll-e egy űrsétára. A teszt a NASA semleges felhajtóerejű laboratóriumában zajlik, amely a Johnson Űrközpontnál található Houstonban, Texas államban. Ez a medence 12 méter mély, és életnagyságú másolata található itt a Nemzetközi Űrállomásnak (ISS). Az itt végzett „űrséta” a legközelebb áll ahhoz, hogy a Földön tapasztalható súlytalanságot utánozza. Rosemary a merülés előtt így nyilatkozik: „Ez egy nagy nap. Fizikailag és pszichológiailag is nagyon intenzív lesz.” Azonban Rosemary nem tűnik túl megviseltnek. Mosolyogva integet, miközben a platform, amin áll, lassan a vízbe süllyed.

Dr. Rosemary Coogan gyerekkora óta űrhajós szeretett volna lenni, azonban ez a álom sokáig elérhetetlennek tűnt számára. „Az iskolai pályaválasztási napon nem találkozol űrhajósokkal,” mondja. „Nem találkozol olyan emberekkel, akik ezt megélték, nem hallod a történeteiket.” Ezért úgy döntött, hogy inkább a csillagokat tanulmányozza, és asztrofizikai pályát választott. Amikor az Európai Űrügynökség (ESA) bejelentette, hogy új toborzást indít az űrutazásra, Rosemary jelentkezett, és több mint 22 000 jelentkező közül választották ki. Az ESA célja, hogy Rosemary 2030-ra eljusson az ISS-re. Ő is követni fogja a brit űrhajósok, Helen Sharman és Tim Peake nyomdokait, akik korábban már meglátogatták az űrállomást.

Rosemary az utolsó hat hónapját a Johnson Űrközpontban töltötte, ahol az ISS külső részét tanulmányozta, sőt egy másik életnagyságú másolaton belül is dolgozott. Az űrállomás összekapcsolt moduljait mutatja be nekünk, amelyek meglehetősen szűkösnek tűnnek, figyelembe véve, hogy az űrhajósok általában hónapokat töltenek a fedélzeten. Rosemary azonban emlékeztet minket a lenyűgöző kilátásokra. „Ez egy elszigetelt környezet, de úgy gondolom, hogy ez segít abban, hogy kapcsolatba lépjünk a külvilággal – enyhíti a klausztrofóbia érzését,” mondja.

A medencében folyamatosan állítják Rosemary felhajtóerejét, hogy az élmény a lehető legközelebb álljon a mikrogravitációhoz. Minden mozdulatát gondosan végzi, figyelve arra, hogy mindig rögzítve legyen a víz alatt lévő struktúrához. Minden fogást alaposan megválaszt, mivel ezek pontosan úgy helyezkednek el, mint a valódi űrállomáson, ami létfontosságú az izommemória szempontjából, ha valaha 200 mérföld (322 km) magasan űrsétát kell végrehajtania. Rosemary mellett egy másik űrhajós is dolgozik, hogy elvégezzenek néhány karbantartási feladatot. Minden mozdulatát figyelik a medence fölötti irányító teremben, ahol folyamatos kapcsolatban állnak vele.

A japán űrkutatási ügynökség korábbi űrállomás parancsnoka, Aki Hoshide is ott van, hogy tanácsot adjon. Ő már négy űrsétát hajtott végre, és elmondja, hogy az új űrhajósok számára meredek tanulási görbe vár. „Amikor először kezdjük, annyi információt kapunk, annyi készséget kell elsajátítanunk és bemutatnunk,” mondja. „Ez apró lépésekben történik, de előrehaladnak – és minden alkalommal látom az izgalmukat, amikor idejönnek és beugranak a medencébe.”

Rosemary a teszt végén egy váratlan helyzetbe kerül, amikor egy kommunikációs ellenőrzést kér az űrhajós társától, aki egy másik részen dolgozik. De válasz helyett csendet hall. Az irányító teremben látjuk, hogy a társa mozdulatlan. Rosemary nem tudja, hogy arra kérte őt a csapat, hogy színleljen eszméletvesztést. Rosemary feladata az, hogy elérje őt, ellenőrizze az állapotát, és visszahúzza az airlockhoz. Hosszú víz alatti munka után láthatóan fáradt, de lassan és fokozatosan sikerül biztonságban eljuttatnia őt az airlockhoz.

„Rosemary a kitartás bajnoka. Ma fantasztikusan teljesített,” mondja Jenna Hanson, a NASA űrséta oktatója, aki figyelte Rosemary teljesítményét. „Nagyon elégedettek vagyunk azzal, ahol most tart – fantasztikusan teljesít.” Az űrséta végre véget ér, Rosemary platformját kiemelik a medencéből, és a támogató csapat segít neki levetkőzni a ruháját. Miután levették a sisakját, láthatóan fáradt, de még mindig mosolyog. „Ez egy kihívásokkal teli feladat volt, és a mentés is nehéz volt,” mondja, „de nagyon élvezetes nap volt.”

Rosemary kemény munkája egyre közelebb viszi őt álmához, hogy eljusson az űrbe. „Ez csodálatos,” mondja, „Ha ezt a valós űrállomáson tehetném – ahol rálátok a csillagokra és a Földre egyaránt – az lenne a hab a tortán.”

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/czxyv3z710do