
Hogyan hívta fel egy parkőr a figyelmet a Sycamore Gap fa sorsára
Daniel Graham és Adam Carruthers bűnösnek találták magukat a híres Sycamore Gap fa kiirtásában. A fa szándékos kivágása a Hadrianus falnál, Északumberlandben világszerte felháborodást keltett. A parkőr, Gary Pickles, aki először érkezett a helyszínre, élete egyik legmeghatározóbb pillanataként élte meg a történteket. Gary sokkban volt, hiszen ahol korábban Anglia talán legkedveltebb fája állt, most csak üres tér fogadta. Amikor a farmer reggel hívta az irodáját, Gary eleinte viccnek hitte a bejelentést. A munkanapja 2023. szeptember 28-án alig kezdődött el, amikor a farmer közölte vele, hogy a fa kidőlt. „Kételkedtem benne, hogy egy farmer butaságokat mond, ezért azt gondoltam, hogy ez talán igaz lehet” – mesélte Gary, aki a parkőr csapatával együtt érkezett a helyszínre. Az útja során, ahogy közeledett a fához, egyre nőtt benne a szorongás: „Ahogy egyre közelebb értem, csak azt gondoltam, hogy ‘eltűnt, eltűnt’.”
Amikor megérkezett a fa melletti útra, egyszerűen „dupla nézetet” kellett vennie, amikor először látta a fát a földön fekve. „Sokk volt” – mondta Gary, aki egy hatalmas ürességgel találta szembe magát a tájban. Ebben a pillanatban azt hitte, hogy a fát a Storm Agnes okozta vihar döntötte ki, amely erős szelet hozott magával az éjszaka folyamán. „Amikor megnézed, és látod, hogy eltűnt, az csak… ó, istenem” – tette hozzá. „Ez egy jellegzetesség. A táj része.” Gary további nyomozásra indult. Parkolta a furgonját egy közeli parkolóban, és gyalog indult a kidőlt fához. Az érzés, amit átél, hamarosan dühbe és pánikba csapott át. „Amikor odaértem, rájöttem, hogy nem a szél döntötte ki, hanem kivágták. A vágás tiszta volt, ami még súlyosabbá tette a helyzetet. Amint rájöttem, hogy kivágták, tudtam, hogy ez egy hatalmas, világszerte elterjedő hír lesz.”
A helyzet komolysága gyorsan nyilvánvalóvá vált. Gary sietve jelentette a Northumberland Nemzeti Park központjának, hogy úgy tűnik, a fát szándékosan vágták ki. Ekkor már nem volt idő arra, hogy azon gondolkodjon, ki lehetett az elkövető, vagy miért tette ezt. Nem sokkal 9 óra után a Nemzeti Park értesítette a National Trust munkatársait, köztük Andrew Poad ügyvezetőt is. „A személyes telefonom elkezdett világítani. Üzenetek érkeztek a laptopomra. Amint rájöttem, hogy ez egy szándékos cselekedet, azonnal válságkezelési üzemmódba kapcsoltam” – mondta Andrew, aki a prioritását abban látta, hogy személyesen értesítse az embereket, mielőtt a közösségi médiában látnák a hírt. „Olyan volt, mintha azt kellene mondanom valakinek, hogy egy szeretett személy elhunyt. Aznap azt mondtam, hogy ‘ez olyan, mint elveszíteni egy szerettünket’. Mindannyian átéltük ezt a gyászt. Számos munkatárs könnyekben tört ki.”
A közösségi médiában elterjedt vírusfotók a fát a földön fekve mutatták, miközben a Nemzeti Park és a National Trust PR csapatai szorosan együttműködtek egy hivatalos válasz kidolgozásán. „Egy órán belül már globális hír lett” – mondta Andrew. Nem sokkal 11 óra előtt a szervezetek megerősítették, hogy a fa ki volt vágva. Dél körül a Northumbriai Rendőrség bejelentette, hogy az esetet „szándékos vandalizmusként” kezelik. Helyi újságírók már a helyszínen interjúkat készítettek, mielőtt a világ minden tájáról érkező tudósítók a fa helyén álló fűt díszítették fel kameratartókkal. „Ez a legnagyobb sajtótörténet, amellyel a National Trust valaha is foglalkozott” – mondta Andrew. „Az ilyen mértékű globális érdeklődés meglepett minket.”
A csendes vidéken szokásos nyugtató hangokat a fényképezőgépek kattogása és a közvetítő teherautók motorjának zaja zúgta el. „Tudtuk, hogy népszerű, de nem tudtuk, mennyire népszerű” – mondta Andrew. A nemzetközi érdeklődés Garyt is meglepte. „A nővérem Franciaországban él, a bátyám Amerikában, és estére mindketten felhívtak, tehát ez globális hír lett olyan gyorsan.” A Nemzeti Park és a National Trust felsővezetése a délutánt a kidőlt fánál töltötte, ahol érzelmes sétálókkal és újságírókkal beszélgettek. Az újságírók sokkoló felvételeket készítettek a törzsről, amely most már kiterjedt Hadrianus falra dőlt. Ez a békés, idilli hely, amely annyi embernek nyújtott nyugalmat, most bűncselekmény helyszínévé vált, kék és fehér rendőrszalaggal körülvéve. A DNS-gyűjtés érdekében fehér ruhás tudósok is érkeztek a helyszínre.
Tizennyolc hónappal a fa kivágása után Andrew és Gary gyakran gondolnak vissza arra a napra, amikor Északkelet-Anglia elveszítette „egy hatalmas helyi nevezetességét.” „Ez csak értelmetlen. Ki vagy mi volt az, akire ezzel céloztak?” – tette fel a kérdést Andrew. „Ez még mindig hatalmas része az életemnek, amivel foglalkozom. Ez egy nagy űr mindannyiunk életében, nem is beszélve a tájról.”

